6. fejezet - Gazdag légkör

Lana végig nézett a fiún és a látvány kissé megijesztette. Dean arca fehérebb volt, mint a fal. Szeme vérben forgott, és úgy tekintett a lányra mint egy gyalázatos gyilkosra. Teste megfeszült, és száját is összeszorította.

- Dean. Jól vagy? - kérdezte a maga dallamos hangján az Evans lány, a fiú ráemelte Lanara tekintetét, majd megragadta a karját.

- Hol van Ashley? - rázta meg a lányt, aki közben próbálta lefejteni magáról a kezeket kevés sikerrel. A mosoly az arcáról azonnal lefagyott, és a szemében lévő könnycseppek váltották fel. Megkábította a fiú finom illata, valamint az erős fogása. Elállt a lélegzete, ahogy a kőkemény barna szempárba nézett.

- Nálunk - suttogta majd elejtett egy könnycseppet, amit miután Dean elengedte le is törölt. A Roberts fiú odavezette a lány tűzpiros autójához, majd miután a lány beszállt a vezető ülésre, Dean odahajolt hozzá. Lana azt hitte az ajkát célozta be, aminek rendkívül örült, hisz azért jött ide, hogy meghódítsa a fiút és, ha most a csók következik, akkor sikerült elkönyvelnie egy újabb győzelmet.

- Hol laksz? - kérdezte pókerarccal Dean, miközben rácsapta a lányra az autó ajtaját. Lana alig tért magához, minek menne a fiú náluk? Hozzá, hogy ott töltsék el luxus körülmények között a napot? Megrázta a fejét, és gondolatban mindennek elhordta magát, miközben elkönyvelte, hogy a meghódítási terve teljes mértékben az agyára ment.

- Elviszlek - magyarázta, és beakarta invitálni a Ferrarijába a kosaras srácot, ám az megmondta neki szilárdan, hogy ő nem fog beszállni az autójába.

Deannek esze ágában sem volt beülni abba a puccos járműbe. Ha kell egészen a külvárosig elmegy gyalog, de nem fog olyas valaki kocsijába ülni, aki egyrészt tönkre akarja tenni az életüket, másrészt meg el van kényeztetve, és ki tudja hány fiúval feküdt már össze. "Valószínűleg már kipróbálta az iskola nyálcsorgatóit, szánalmas alakok" gondolta magában a fiú, majd odalépett az Evans lányhoz és mielőtt Lana beizzította volna az autó motorját, megszólalt.

- Menj előttem a puccos kocsiddal, én megyek utánad gyalog - adta ki a parancsot ellenkezést nem tűrően, majd megvárta míg a lány viszonylag lassan elindult, és ő utána eredt. Szeretett sétálni, ám ez inkább futásnak bizonyult. Azzal drága márkájú autóval picit nehéz volt nem gyorsan menni, de Dean megoldotta a helyzetet, nem tévesztette szem elől a tűzpiros járművet.

Ezalatt az idő alatt Aaron és Ashley jobban érezték magukat egymás társaságában mint bárkiében. A lány a hatalmas hátsó kertben akarta mulatni az időt ahol a jakuzzi, edzőterem, táncterem és egyebek voltak. A barna hajú szépség leült a pezsgő fürdő kád szélére, és az egyik kezét belemártotta.

- Szeretnél belemenni? - mosolygott a fiú, mialatt ölébe húzta a lányt.

- Csak, ha nem baj - hajtotta fejét Aaron mellkasának, miközben cirógatta, jól eső érzések sóhaja áradt a fiúból. Nagyon megtetszett neki Ashley, gyönyörű volt, okos, vicces, és nem utolsó sorban törődő. Olyan, akit mindig akart a fiú, de sosem talált rá, így lett belőle akkora nőcsábász, hogy a fél világ nőjét szinte, akár egy csettintésre megkapja.

Nem volt ártatlan bárány, mert követett el hibákat, de ez a szegény lány olyan érzéseket csalogat ki belőle puszta pillantásával, amiket jobbnak tartott eddig odabent hagyni a szívében, jó méllyen.

- Természetesen nem baj, és mivel tudom, hogy nem hoztál fürdő ruhát, ezért adok neked egyet, rendben édesem? - adott egy puszit Ashley homlokára, aki mint egy cica úgy bújt bele az ölelésébe. Aaron felállt majd felment az emeletre és amit megvett még régen valamikor a nővérének fehér bikini együttest, amit még nem volt alkalma átadni, vagy egyszerűen nem volt hozzá kedve, azt vitte le a lánynak, aki miután meglátta mit hozott neki a szeretett férfi elpirult. Még sosem hordott ennyire kényelmesnek tűnő mégis gyönyörű bikinit, de tulajdonképpen nem is volt rá szüksége, hisz sosem járt olyan helyen, ahol ezt hordani lehetne. A napozáshoz meg elég egy rövidnadrág és egy melltartó, nemde? Másrészt szégyellte alakját megmutatni Aaronnak, hisz félt, hogy nem tartja elég szépnek vagy elfintorodna látván a testének vonalait, de próbált optimistaként a jóra gondolni.

- Mi a baj? Nem tetszik?- kérdezte aggodalmasan a fiú, mert ő is fel vélte fedezni, hogy a lánynak a kétségbeesés kis szikrája villant föl szemében.

- Nem, vagyis tetszik. Gyönyörű. Csak... - harapdálta szája szélét, mert nem tudta, hogyan is mondja el neki a problémáját - félek attól hogy, hogyan fogsz rám nézni abban a bikiniben, még soha nem mutatkoztam férfiak előtt ilyen ruhában, és félek hogy nem fogok neked tetszeni.

Aaron nem akart hinni a fülének. Hogy ő nem szép? Olyan alakja van, mint egy bombázónak. A csúnya szót ilyen szépségnek nem is kellene ismernie - gondolta magában az Evans srác. Egyenletes lassú léptekkel sétált a lány elé, kezével a lány álla alá nyúlt és úgy kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

- Soha ne foglalkozz azzal, hogy más, hogy néz rád vagy mit gondol rólad. Baja csak annak lehet veled, aki olyan szeretne lenni, amilyen te magad is vagy. Én olyan lányt látok magam előtt, akinél gyönyörűbbet életem során sosem láttam, ezt vésd az eszedbe drága - hangsúlyozta a szavakat lassan s kellemes bizsergés járta át amikor Ashley szemében öröm könnyek jelentek meg.

- Köszönöm - suttogta a fiúnak, aki késznek látta az időt, hogy egy újabb pihe könnyű csókot adjon a lány ajkaira, így megérintette száját a lányéval, aki éhes vadként csapott le a fiúra. Aaront meglepte Ashley vadsága, de tetszett neki, hogy a buja kislány ilyen önző is tud lenni. A lány átvetette Aaron nyakán kezeit, így még szorosabban húzva őt magához. Feltornázta magát a másik ölébe, aki belemarkolt formás combjába. Az Evans fiú a lány nyakára tért át, és érzéki csókokat lehelt rá, amiket  a lány jól eső sóhajjal díjazott. Ashley felső ruházatát kezdte volna le szedni amikor egy váratlan és ideges hangot hallottak.

- Ashley! - ordított föl Dean, és odaszaladt a húgához, majd bevert egyet Aaronnak, amiért kihasználta a testvérét.

- Ne! Dean! Ő nem tehet semmiről! - kiáltotta a lány, majd szerelme mentésére sietett, akinek a hasába célzott egy ütést a bátyja. Lana is odaszaladt az öccséhez, hogy elválassza őt a Roberts fiútól. Aaron sem hagyta annyiban a dolgot, ökölbe szorította a kezét és ütést mért a másik állába. A lányok szinte rámásztak ki - ki a saját testvérére, aminek hatására a fiúk próbáltak ép ésszel gondolkozni, de Dean még sem hagyhatta, hogy húgát megalázzák ily módon. Aaron pedig saját magát nem akarta összeveretni, így szinte rutinból ütötte a Roberts fiút.

- Nyugodjatok meg! Nem kell balhé! - kiabálta Ashley a két fiú között állva. Megijesztette, hogy Dean megtudta, hogy Aaronnal összejöttek és az, hogy még össze is verekedtek, még inkább tetőzte a dolgokat.

- Ha már itt tartunk! Mit keresel itt Ash? - fordította maga felé húgát a Roberts fiú és farkasszemet nézett a lánnyal, aki hirtelen nem tudta mi tévő legyen, ezt pedig megerősítette, hogy az idegeskedéstől újra tördelni kezdte ujjait.

- Együtt vagyunk! Ez nem elég indok? - sietett a lány segítségére Aaron, és kezeit ráemelte Ashley vállára, és hátulról egy puszit nyomott az arcára.

- Ti nem lehettek együtt! Én még azt is szégyenlem, hogy erre a helyre kellett jönnöm- fintorodott el, miközben szét nézett maga körül - nem hogy egy Evanssel összejöjjek! - húgának fájtak a szavai, tudta, hogy igaza van bátyjának, mert abban teljes mértékben igaza volt, hogy ezek teszik tönkre az életüket, de Aaron más volt. Ő törődött vele. Megbízott a fiúban, és sejtette, hogy ő is benne. Egy érintése sem árulkodott olyanró,l hogy érzéketlen lenne vele.

- Én szeretem őt Dean! - gyűltek könnycseppek a lány csokoládé barna szemeibe, és Aaron felé fordult majd egy nagy mély sóhajtás után rászánta magát, és ezúttal ő kezdeményezett egy pihe könnyű csókot. A Roberts fiúban felment a pumpa amikor meglátta húga cselekedetét.

- Elég volt! Először ez az ötlet, hogy az egész falu életét tönkre teszik, most meg ez, hogy ti mint egy pár! Ilyen nincs! Ez valami vicc, egy rémálom! - ordibálta ki Dean izmait megfeszítve minden gondolatát - Nekünk minden nap meg kell dolgozni, azért,  hogy életben maradhassunk, ezek meg csak itt ülnek és várnak, és unatkozásból a normális emberek életét zaklatják fel, közben még ki is használják őket! Hát ilyen fiú kell te neked, húgom? Ilyen semmirekellő? - kiabált a fiú, majd meghagyva méltóságát kifelé vette az irányt, remélvén, hogy Ashley is vele tart, közben pedig elgondolkozik szavain.