8.fejezet - Kísért a múlt

Dean lassan megközelítette az egyik konyhában lévő széket s leült rá. Maga elé meredve idézte fel húgával folytatott veszekedését. Nem akarta elhinni, hogy Ashley volna olyan felelőtlen, hogy pár mézes-mázas szó után a fiú után loholjon. Nem alázhatja meg magát. Amikor odaért, s tanúja volt annak, hogy a lány Aaron derekán ült megfeszültek izmai, s dühös lett amiért kiakarja használni az Evans fiú az ő kishúgát. De Dean nem volt hajlandó arra, hogy együtt lássa őket. "Undorító, miket nem képzel magáról az a paprika Jancsi" futott át az agyán, miközben kinyitotta a hűtőszekrényt, s kivette belőle a maradék levest, melyet még nem fogyasztott el a család. Kimérte egy tányérba s miután megmelegítette enni kezdett. A levestől még inkább csak elkapta a hányinger. Ökölbe szorult a keze ha csak arra gondolt, hogy húga és az Evans fiú folytatják azt amit ő félbeszakított, vagy Ashley már oda is adta magát Aaronnak. Hirtelen felugrott a székről s mindent az asztalon hagyva indult el a kapuig. Egyszerűen nem tudott nyugton maradni amíg nem tudhatta biztonságban a húgát, kitudja hogy az a fiú mikbe bele nem fogja keverni.

Miután kiviharzott az otthonából rögvest az Evans villába kezdett el rohanni. Nem érdekelte most már, hogy megszégyeníti magát, csak az lebegett a szeme előtt, hogy húga és az Evans fiú közötti kapcsolat örökké megszakadjon.

Ezalatt Aaron leszedte a felső testét fedő pólót, s a lány után ugrott a vízbe, aki még mindig kapálózott s levegőért kapkodott.
- Jövök Ashley!- szelte át a vizet, miközben a szíve olyan gyorsan vert a félelemtől, hogy félő volt, hogy kiugrik onnan. Miután a lányhoz ért az már nem kiabált. 
- Itt vagyok, jól vagy?- ölelte magához a Ashleyt, aki hatalmas nevetésben tört ki
- Kutya bajom!
- Képes voltál így megszégyeníteni?- húzta most már a fiú is mosolyra a száját, miközben magában el ismerte, hogy Ashley nagyon jó színész
- Miért is ne? Ha már volt képed bele lökni a medencébe?- kacarászott miközben Aaron magához vonta, a lány az Evans fiú mellkasára helyezte kezeit, hogy eltudja tolni magától, ám nem hogy a srác, de még ő maga sem akarta elereszteni. Kitapintotta annak a kockáit, s alsó ajkába harapott, ahogy a fiú zöld szemeibe tekintett.
- Ezt most megbánod!- csiklandozta meg a derekát, aki menekülés képen a víz alá dugta a fejét, s ott kerülte meg Aaront, így hátulról ölelte át. Mélyen beszívta annak kábító illatát. S nem törődött azzal az aprócska problémával, hogy ő éppen ruhástól úszkál egy hatalmas medencében.
- Remélem nem zavarom meg a kis eszmecserétek, de Aaron, szükségem lenne rád!- lépett a medence szélére Lana kezében két ruhadarabbal

Aaron gyorsan kikászálódott a medencéből miközben Ashleyt karjaiban tartotta.Gyengéden rakta le a lábára állítva azt.Még Lana is elmosolyodott ahogy testvérére s annak barátnőjére nézett.
- Szóval, mi kín gyötör?
- Nem tudom melyik ruhát vegyem fel a holnapi iskola felújításra, mivel apa megkért hogy beszédet kell mondanom- emelte meg a két ruhadarabot melynek egyike tetőtől talpig tűzpiros volt csipkés szegéllyel. Míg a másik egy fehér selyem volt, kinézete hasonló volt az előzőhöz csak a színe volt más.
- Azt hiszem, hogy a .....- gondolkodott el hangosan- pirosat, a másikat pedig szépen ideadod nekem!- vette ki a kezébő
- Minek?
- Ezt Ashleynek adod ajándékként!- vigyorgott nővérére, aki inkább nem kötözködött, hisz tudta hogy ha Aaronnal áll le vitatkozni akkor ezer százalék, hogy ő marad alul és egyébként is így akár plusz pontot is szerezhet Dean húgánál, s így nem avatkozna bele abba, hogy becserkéssze bátyját. Így hát nagyot sóhajtott s beleegyezően bólintott
- Ez nem szükséges- akadékoskodott a Roberts lány, de Aaron egyetlen csókkal elcsitította

Ebben a pillanatban, megszólalt a csengő s egy nem várt személy érkezett az Evans házba. A szolgáló lány szépen bevezette az illetőt s leültette a nappaliba, mialatt intett Lananak, hogy látogató érkezett. A lány meglepődött amikor meglátta, hogy a Roberts fiú áll ott, s szigorú tekintettel bámul a nagy semmibe.
- Dean? Mit keresel te itt?
- Az öcsédhez jöttem!
Lana megijedt, nem tudta, hogy ez a "beszélgetés" is verekedésbe fog-e torkollni, mert nem látta a Roberts fiún, hogy nyugodt lenne, mi több, annál inkább feszültebb. A lány intett a szolgálónak, hogy szóljon testvérének, aki biccentett s elvonult teljesíteni amit kértek tőle.
- Addig is, kérsz valamit enni vagy inni?
- Nem kérek semmit! - vágta rá hidegen a fiú, ugyanis nem akart ennél jobban is megalázkodni
- Figyelj, én szeretnék bocsánatot kérni...- kezdte a lány, miközben helyet foglalt a kanapén, miközben hellyel kínálta Deant is, de az inkább hátat fordított neki- Lehet hogy hülyén hangzik, de sajnálom, hogy az apám mármint nem tudtam, hogy nem szeretnétek, hogy újjá építsék a házatokat- nyelt nagyot, miközben félt, hogy valamit esetleg elszúr és még rosszabb kapcsolata lesz a fiúval. Miután az nem reagált a bocsánat kérésre, folytatta- Ha gondolod lebeszélhetem róla, mert...
- Nincs rá szükség- vágott közbe Dean, miközben megfordult, s a lányhoz lépett- Megoldottuk!
- Valóban?- emelte meg kíváncsian a szemöldökét Lana, ugyanis alig hitt a fülének, Leonard annyira büszke ember volt, hogy egy szegény embernek soha nem engedett volna, mi több akár több pénzt is kért volna, mintha az újjáépíttetés kötelező lenne- Ez furcsa
- El van intézve és kész!
- Én nem akarom, hogy rossz viszony legyen közöttünk, legyünk barátok- állt fel a lány a kanapéról s így szemtől szembe voltak egymással, a fiú gúnyosan mosolyogva megforgatta a szemeit.
- Én nem fogom utánad csorgatni a nyálam, sőt senki után sem. Így is elég szégyen, hogy a húgom volt képes egy Aaron fajtába belehabarodni. Megmondom kereken, ki nem bírom állni a gazdagokat, sosem értékeltem, hogy azért érzik magukat nagyobbnak, mert hogy több pénzük van. S ez rátok is igaz

Dean szemei szikrákat szórtak, s le sem tudta volna tagadni, hogy őszintén beszél. 
- Mi nem olyanok vagyunk Dean!- érintette meg annak kezét, aki azonnal lerázta magáról a lányt
- Na persze... Azt hiszed nem vettem észre, hogy előttem kelletetted magadat, azért, hogy loholjak utánad mint egy kiskutya? Tévedésben vagy, igenis észrevettem, és undorítónak találtam- szorította ökölbe a kezét, majd újra hátat fordított a lánynak
- Mi az oka?
- Hogy miért találtam a viselkedésed undorítónak?
- Nem! Annak, hogy gyűlölöd a pénzes embereket? Mert amit elmondtál, hogy azért mert lenézik a szegényebb körülmények között élőket azt tekinthetem alapnak, de egy ember se tud ennyiért utálkozni. Ennek más oka van, ebben biztos vagyok.
- Nem tudsz te semmit!- sziszegte Lana arcába
- Igen? Akkor magyarázd el! Mert tudom, hogy ennyiért nem tudsz gyűlölködni, megfigyeltelek. Ahogy véded a családod és ahogy bánsz velük.
- A családom ne keverd bele!- feszítette meg az izmait, ugyanis tudta, hogy a lánynak igaza van, de ezt a világért se vallotta volna be
- A húgod miért akart ennyire megvédeni téged tőlem?
- Valószínűleg sejtette, hogy milyen nőszemély vagy!- szűrte ki durván a fogai között
- Nem hinném. Más volt a háttérben, ugye? Valami történt veled a múltban, ami gazdag gyűlölővé tett téged. Ezen törtem a fejem egész nap, míg nem beugrott egy ötlet. Egy lány
- Az öcséd mikor szándékozik végre befáradni?- terelte látványosan a témát Dean, de Lana nem bírta ki hogy ne folytassa. Egyszerűen tudni akarta, hogy miért ilyen amilyen a Roberts fiú vele és a családjával
- Egy másik lányról van szó a múltból? Egy lány aki megbántott, megalázott míg te szeretted?
- Elég volt!- kiabált rá, mert már nem bírta hallgatni, nem akart arra a bizonyos nőszemélyre gondolni- Ide figyelj te kis porcelán baba, még egy szó és olyat fogok tenni amit magam is megbánok

Ez a fenyegetés Lanat nem érdekelte, tudta, hogy érzékeny pontra tapintott. S kiakarta használni, mert látta a férfin, hogy ez nála tabu téma. 
- Mit csinált? Kihasznált? Elhagyott? Megcsalt?- sorolta a lehetséges okokat
- Elég volt! Lucy soha nem csalt volna meg!
- Akkor?
- Meghalt...