2013. október 14., hétfő

23.fejezet - Féltékenység

Lana szorosan lehunyta szemeit, miközben szemeit áradatként érték el a könnyei. Szíve millió darabokra hullott szét. Megalázták, és ez rosszabb volt mintha egyenesen a szívébe döftek volna hidegvérrel egy kést.  Vállai remegtek, gyomra pedig elképesztő módon görcsölt. A patakhoz sietett, ahol nem régebben még Deannel váltottak csókcsatát. Leült a partra, lábait maga alá húzta majd átkulcsolta azt. Kegyetlenül fájt neki az, ami történt vele. Semmi volt a rengeteg visszautasítás és minden egyéb amit Deantől kapott ehhez képest. Jó pár percig zokogott odakint, viszont valami olyasmi történt ami eddig még soha. A fiú bocsánatkérését hallotta...
- Sajnálom, oké? Nem akartalak megbántani! Tényleg! - közeledett hozzá a fiú kezét széttárva és ugyanolyan elképesztő kinézettel, aminek Lana soha nem tud ellenállni, azonban most más volt a helyzet. Haragudott rá és undorítónak találta, hogy ennyire kihasználja őt. Fintorba rándult arccal fordult a fiú felé, majd elhatározva magát fölállt és közelebb lépett Deanhez, majd teljes erejéből meglendítette a kezét, és akkora pofont vágott a fiúnak, hogy annak arcán megjelent a keze nyoma ráadásul Dean is hátratántorodott lefogva azt az arcát, ahol éppen ütést mértek rá.
- Ez meg mi volt? - kérdezte meglepetten.
- Még kérdezed? Amióta csak itt vagyok az iskolában folyamatosan csak kihasználsz! Úgy játszol velem, hogy az már túl megy minden határon! Azt hittem legalább annyi gerincesség van benned, hogy megmondod, hogy érdekellek-e vagy sem és bármelyik is legyen a válasz, túlélném. Vagy együtt lennénk, vagy elfelejtenénk egymást, de nem érdemlem meg, hogy úgy viselkedj velem , mint egy kutyával. Te papolsz nekem arról, hogy én így meg úgy foglak ugráltatni. Nézz már magadba az istenért is! Hát nem látod, hogy te csinálod ezt velem! És az már csak a teteje, hogy a exbarátnődet képzeled a helyemre, aki ráadásul halott. Tudod mit mondok ezek után? Menj a pokolba! Ezt a pillanatot pedig jól jegyezd meg- törölte le a könnyeit dühösen - mert ez volt az utolsó, hogy miattad sírtam! - magyarázta, majd biccegve próbálta otthagyni a srácot, aki nem hagyta ennyiben a dolgot ezért  megragadta a lány karját és magához rántotta. Ajkait az övére tapasztotta és úgy fonta át derekán a karjait mintha magához szeretné láncolni. Reménykedett benne, hogy Lana így megbocsát neki, mint az eddig eltelt időkben, azonban azzal nem számolt, hogy a lány erősen elakarta magától taszítani, és nem hagyta magát. Mellkasát püfölte.
- Hagyjál már békén te barom!
- Komolyan ezt akarod?
- Igen, ezt! - bólintott határozottan a lány, majd elhatározva magát elindult a sátra felé.

Estefelé mindenki elpakolta a cuccait a bőröndbe. Már csak a sátrakat kellett szétszedniük és várhatták a buszt, amely haza fuvarozza őket a családjukhoz. A diákok éppen a tábortűz mellett nevetgéltek és beszélgettek valamint közös fényképeket készítettek. Több fotón szerepelt Lana is, azonban Dean egyiken sem, mondjuk nem mintha ezt ő annyira bánta volna. Sőt, szánalmasnak tartotta, hogy valaki saját magukat fényképezgeti, mikor minden nap találkoznak. Szórakozottan majszolta inkább a mályvacukrot és nem törődött senkivel sem. Elmélyült a gondolataiban, és próbálta azokat nem Lanára irányítani, aki egészen összezavarta azzal hogy elküldte őt a fenébe és habár ezzel nem akart törődni, de igenis bántotta őt ez. Ezenkívül pedig még mindig nem fért a fejébe, hogy ez a szőke szépség hogy lehet még mindig szűz és facér. "Talán tényleg nagyon megbántottam azzal, hogy Lucyt képzeltem a helyébe, de az istenért is! Annyira hasonlít rá! Szőke, hosszú haj , bombázó test , megértő , és kedves. Mint Lucy.  Még a hülye is hozzá hasonlítaná. Viszont van amiben hasonlítanak, Lanaban van tűz ami egyben ártatlan is... Te  jó ég! " -  gondolta a fiú, miközben bekapta az egyik mályvacukrot.

Percek múltán egyre idegesebb lett. Keze ökölbe szorult, vérben forgó szemeit összehúzta és ha ölni tudott volna a pillantásával, akkor a Lana közelében tanyázó férfiak már alulról szagolnák az ibolyát.

Scott csillogó szemekkel figyelte Lana minden egyes rezdülését és boldogan mesélt neki mindent amivel magára hívhatta a lány figyelmét és majd szét vetette az öröm mikor az annyira felpezsdült, hogy átölelte. Deanél itt telt be az a bizonyos pohár így idegbeteg módjára  ugrott fel a helyéről és rohant a hímneműek társaságába, akik mind az Evans lány körül legyeskedtek.
- Ebből elég! - ordította el magát és Scott arcába ököllel beletiport, aki ugyebár nem hagyta magát és  Deant vágta hasba. A többi fiú nem avatkozott közbe, inkább tapsokkal és füttyentésekkel biztatták őket, és fogadtak, hogy melyik ifjú győz.
- Álljatok már le! - sipította Lana, azonban nem sokra ment vele. Hisz a két fiú rá sem hederített, így riadtan kereste föl az osztályfőnököt. Mr. Edwards hamarosan átverekedte magát a tömegen, és szétválasztotta Deant és Scottot.
- Mégis mi a fene ütött belétek? - kiabálta torka szakadtából.
- Roberts kezdte!
- Dean! Pont te? Csalódtam benned. Mégis hogy képzelted ezt?- fordult a fiú felé az osztályfőnök.
- Megérdemelte. - fröcsögte Dean.
- Mégis miért?
- Elveszi ami az enyém. - sziszegte dühösen, majd megfordulva a sátrába telepedett le.

Fél óra sem kellett és máris megzavarták. Scott nem ment el mind addig míg Dean be nem eresztette.
- Mit akarsz? - kérdezte csöppet sem kedvesen
- Meg akarom kérdezni, hogy mégis mi a francért támadtál nekem vadállat módjára!? - válaszolta nyugodt hangon Ryan.
- Mert úgy tartotta kedvem.
- Aha.  - túrt bele a hollófekete hajába mosolyogva Scott és szemeit összehúzva nézett Deanre, aki nem ijedt meg ettől a tekintettől, sőt farkasszemet nézett vele. - Halljam!
- Elveszed ami az enyém. Ezt pedig nem fogom hagyni!
- Én a közeledbe se mentem. És tudhatnád, hogy van annyi eszem, hogy nem lopom el más tulajdonát.
- Nem tárgyról beszélek te barom! - sziszegte fogai között Dean és ez valószínűleg sok embert a halálba kergette volna de Scott nem tántorodott meg.
- Hanem?
- A csajomról!

Scottból értetlenkedve nézett Deanre, mivel nem tudta mire vélni a barátnőjére való jelzőt. Tudtával az már rég halott, hogy tudott volna ő ráhajtani. Nem értette.
- Haver, emlékezet kiesésed van? Nem ártana orvoshoz fordulni! Lucy már nem...
- Nem Lucyról beszélek! - kurjantotta el magát a Roberts fiú.
- Hanem?
- Lanaról te seggfej! - kelt ki magából Dean és nem kellett sok neki, hogy azonnal leüsse a másik fiút.

Scottból kitört a nevetés, amiben rejtőzött némi gúny is, amit Dean észre is vett, viszont nem foglalkozott vele hisz kíváncsi volt a nevetség tárgyára is.
- Ő sosem volt a csajod te barom!
- Engem szeret jobb ha ehhez tartod magad! - vigyorodott el Dean  és megsemmisítő pillantásokat vetett az előtte ülő Ryan fiúra.
- Lehet, hogy szeretett barátom, de te lepattintottad. Nem érdekelt. Nem foglalkoztál vele. Eldobtad őt. Összetörted. Ő pedig próbál tovább lépni, és ha ő éppen mellettem boldog akkor azt neked el kell viselned. De te éppen most veszed észre? Attól tartok már késő. Már a múlt vagy. Elcseszted. Törődj bele. - nevetett fel Scott majd továbbra is rázkódó vállal tessékelte ki magát a sátorból.
- Azt már nem. Ő az enyém. - suttogta a fiú, majd hirtelenjében felpattant és a természetbe vetette magát, hogy kigondolt tervét megvalósítsa.

- Virág. Virág. Virág. - mormolta magában Dean, miközben a füves partot fürkészte, hátha kiszúr pár szemet kápráztató növényt. - A fenébe is, hogy itt semmi sincs! - fújtatott, mikor fűszálakon és gazon kívül mást nem talált. Már fél órája kutatott eredmény nélkül, és ez mérhetetlenül bosszantotta.
- Nocsak, nocsak. Meg is van! - vigyorodott el ahogyan megpillantotta a nem messze lévő gyöngyvirág 'ösvényt'. Gyorsan tépett jó pár szálat és miután összegyűjtötte őket, rögvest csokor készítésbe kezdett. Gyöngyvirágból és kisvirágú nebáncsvirágból készített egy kicsi, de gyönyörű csokrocskát, amiben bízott, hogy tetszeni fog a lánynak. Soha nem volt az a romantikus fajta srác, de nem szerette volna elveszíteni azt, amit már inkább magának tulajdonított. Lanat. Régebben ezernyi lány epekedett utána és ő ezt igencsak élvezte, és ki is használta, afféle rossz fiúk bandájába tartozott, de ez mindet megváltoztatta mikor felbukkant Lucy, majd el nem hunyt. Neki sem adott soha virágot bár mennyire is szerette,és erre egyszerű volt a magyarázat. Ő nem ilyen volt. De most a szükség úgy kívánja hogy ezt meg kell tennie, mivel nem volt képes elviselni azt, hogy a szőke lányt más öleli át és más érzi ajkainak ízét.

Ahogy csak tudott úgy rohant vissza a sátorok társulatához ahol legnagyobb örömére Lana volt egyedül. Éppen a telefonján beszélgetett és nem igazán volt jókedvében és mintha az időjárást is ő uralná egyszerűen cseppekben kezdett hullani az eső, majd egyre jobban zuhogott.
- Nem Ashley! Nem fogom magamat tönkretenni. Szeretem, nem kellettem. Továbblépek. - mondta a lány, amin Dean igencsak megdöbbent. A húgával beszélt, méghozzá róla. Csak reménykedni tudott benne, hogy testvére ráveszi Lanat, hogy talán...talán még van remény.
- Lana! - szólalt meg hirtelen a fiú.
A lány összehúzott szemekkel nézett rá, majd elköszönt a telefon túloldalán lévő Roberts lánytól.
- Mit akarsz már megint? - rivallt rá.
- Én csak azt szeretném...  - kezdett bele a fiú, azonban Lana feltartotta a kezét és elcsitította.
- Inkább nem érdekel! Az már inkább hogy miért kellett nekitámadni Scottnak?
- Mert molesztált téged!
- Molesztált? Dean, aki esetleg molesztált engem az te vagy! Ő egyszerűen csak úgy kedvel engem ahogyan én őt!
- Ugyan már! Csak megakar fektetni... - legyintett dühösen Dean.
- Miért te mit akartál? Ugyan ezt! Sőt, erőszakosabb módon és úgy játszottál velem mint egy kutyával!
- Ezt szeretném jóvá tenni. - mondta jámboran mosolyogva Lanara, majd előhúzta a kézileg készített kis csokrát és a lány felé nyújtotta. - Ezt neked csináltam.
Lana lebámult a csokorra és szinte sokkolta a látvány. Nagyon szép, igényes kis csokrocska volt, de ez nem volt elég. Ezzel semmit sem tett jóvá. Tudta, hogy minden kezdődik előlről akkor és most nem akart csalódni. Újra... Ezért fölszegte az állát és mélyen a fiú szemébe nézett. Megbabonázta a vizes hajú Dean, akinek ruhája rátapadt testére, azonban ellenállt a csábításnak, hogy elidőzzön rajta a tekintete.
- Nyeld le! Vagy csinálj vele azt amit akarsz. Pár szál virággal nem teszed helyre azt, hogy a szívemet többször összetörted. Továbbléptem, elfelejtelek és a szemétségeidet is.Engem nem fogsz többé eltiporni, mivel eddig csak ezt csináltad. Alig tudsz rólam valamit, és neked mindenképpen az exed kell. Keresd föl a sírját vidd ki neki ezeket a virágokat és mond el neki a problémáidat. Én nem kellettem neked,  most már engem sem érdekelsz. Továbblépek, te pedig remélem úgy fogsz szenvedni ahogyan én!

8 megjegyzés:

  1. Szia csajszi ♥
    Hát eldobom az agyamat komolyan mondom xD
    Nagyon tetszett a fejezet és azt hiszem az egyik kedvencem lett.
    Lana-nak teljesen igaza volt és ezt Dean megérdemelte.
    Viszont a féltékenysége nagyon cuki volt *-*
    És a vége hjajj mik lesznek még ebből, nagyon siess nekem a kövivel :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne dobd el, talán még szükséged lehet rá a jövőben! :D
      Örülök, hogy tetszett!
      Dean pár fejezeten át ilyen féltékeny viselkedést fog tanúsítani, szóval élvezzétek ki míg lehet!
      Igyekszem.
      XoXo
      Lana

      Törlés
  2. Szia!

    Nagyon imádtam ezt a részt, végre megmondta neki, már kijárt egy ideje:)
    Remélem azért még kibékülnek, nagyon aranyos volt a virág ötlete, de ennél mégis valami jobb ötlet kellene, hogy megbocsásson.
    Ahogy összeverekedett Dean Schott-tal nekem az nagyon tetszett, tudom bunkó dolog, de mégis olyan kedves, meg, hogy a barátnőjének nevezte, tényleg túl léphetett akkor Lucy-n, nem?
    Nagyon izgalmas volt, nagyon várom már a kövit! Siess vele!
    xo xo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett.!
      Dean mindent megfog tenni, mert akárhogy is mutatta magát közömbösnek, most derült csak ki számára, hogy mennyire is hiányolja a lányt.
      Dean és Scott között eddig is fullasztó volt a irigység és a féltékenykedés, de ez még csak súlyosbodni fog. Főleg amikor majd lesz a nagy csók. De ennyi infó elég is lesz. :D
      Igyekszem mielőbb hozni a folytatást.! Sietek ahogy tudok. :)

      Törlés
  3. hali

    huu egyre érdekesebb komolyan ár nagyon kellett a srácnak a kioktatás és szerintem több is de te vagy az alkoto
    gép forog az alkoto pihen
    nos ez rád nem vonatkozik ez a még még még kategoria..
    nos felmerült bennem pár kérdés most egy no változásokon megy át elöször fodrász
    aztán jön a piercing és a tatoo nos az is lehet h ez csak az én sorrendem de nekem bevált
    várom a kövit
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Bármit is fog tenni szembe kell néznie a kegyetlen elutasítással. Tulajdonképpen azt fogja vele tenni Lana, mint ő vele. Kölcsön kenyér visszajár, ahogy a mondás tartja. :)
      Változások alatt nem külsőleg értem a változásokat, hanem érzelmileg. Dehogy mindenki megértse: Dean egy tapló lesz. Egy igazi nőcsábász, visszatér a régi énje.
      Igyekszem hozni.
      XoXo
      Lana

      Törlés
  4. Szia!
    Ideje volt, h Lana megmondja a magáét!
    Siess a kövivel!
    Pusszancs, :-)

    VálaszTörlés