30. fejezet - Régi szép bulik

Nick és Lia a kertben töltötték idejüket, amíg a szerelmes pár kiélte vágyait odabenn.  A fiú nyugodtan feküdt a hintaágyban, míg a White lány bezsongva járkált föl és alá, közben Nicket szidta, aki eltakarította őt az ajtó elől, amikor ő épp a fülét hegyezte.

·         - Ne mond már, hogy téged abszolút nem érdekel a legjobb barátnőnk szerelmi kapcsolata! – sipákolt, közben a fejét fogta már, mert alig győzte kivárni, hogy a pár kisétáljon, és kicsit meséljenek, hogy hogyan állnak. Nem mellesleg kíváncsi lett volna magára Deanre is, mert oké, hogy mesélt neki róla Lana, de az nem olyan, mintha ő ismerné.  – Fogalmam sincs, hogy csinálod, hogy nyugodtan heverészel itt és meg sem rezzensz, mikor azok odabent nyilvánvalóan túlesnek az első együttlétükön, mintha nem is érdekelne! – rótta fejét a fiúnak, aki volt olyan kedves és szó szerint az arcába nevetett.

- Lia fogd vissza magad! Ez az ő ügyük. Én sem kérdezgetem tőled, hogy kivel akarsz lefeküdni és a többi. Bár szerintem jobb is, hogy nem tudom! – nevetett fel, majd a semmiből előszedett egy pohár kólát és belekortyolt. –

- Mégis, hogy merészelsz velem így beszélni? – nézett rá felpaprikázva a lány.  – Nem vagyok holmi ócska nőcske, hogy így lekezelj.  – tette csípőjére a kezét és fenyegető tekintetét a fiúéba fúrta.

-  Egy szóval sem említettem, hogy az vagy.  Annyit mondtam, hogy én se kérdezgetek a magánéleteden belül olyanokat, amik nem tartoznak rám. 

- Akkor mégis honnan tudsz mindent ezekről az ügyeimről? – vonta össze szemöldökét a barna szépség.

- Onnan, hogy be nem áll a szád, és akkor is beszélsz, amikor senki nem kíváncsi rád. – válaszolta hanyagul Nick, majd egy elbűvölő mosolyt villantott a lányra és élvezte az idegesítését. Ám Lia ettől annyira nem volt boldog, ezért a hintát meglökte, így a fiúnál levő pohár tartalma mind a pólójára ömlött.  – Mi a… – szörnyülködött a srác, miközben felpattant a hintából. – Mit csinálsz te szerencsétlen? – röhögött fel jóízűen és legjobb barátjára nézett.  – Te nem vagy normális! 

- Tényleg? Nem én mondom a másikra burkoltan, hogy lotyó. Tudod mit? Te meg egy idióta seggfej vagy!

-  Köszönöm kedvességed! – hajolt meg előtte lovagiasan, mire a lány egyszerű felindulásból a hátára ugrott és Nick szemére tapasztotta a kezét, akit ez a csapás váratlanul érte így majdnem megbotlott.  Azonban tartotta az egyensúlyát, és hogy még jobban hergelje Liát megmarkolta a fenekét és úgy tartotta, aki persze hangosan felvisított és a fiú fejét kezdte ütögetni.

- Tegyél le te állat! Mégis mit képzelsz? – sipákolt.

-      Hogy én mit képzelek? Te mit képzelsz? – tetézte a dolgot a srác azzal, hogy még meg is csipkedte a lányt, akinek ekkorra nyoma sem volt már az apró dühkitörésének, hanem hangosan felnevetve ütötte tovább Nick fejét, mindaddig, míg az le nem lökte őt a hátáról.  

Pár pillanattal később mind a ketten már az emeleten futkároztak egymás után, úgy kergették egymást, mint az óvodások. És ez által el is feledkeztek a szerelmes párról. 

Így egyszerűen csak benyomultak az ajtón és Lia egyszerűen csak rázuhant az ágyra.

-      Mi a franc?  - sikított fel Lana és azonnal felült, közben mellét takarta a takaróval.  Nick pont ebben a pillanatban rohant be az ajtón és konkrétan rázuhant Liára, akit pont ekkor kapott el a röhögő görcs.

-      Bocs Lana, csak annyiért jöttünk be, hogy… - kezdett bele a Mortimer srác menteni a menthetőt, hogy miért is törtek rájuk – megkérdezzük, hogy jöttök-e bevásárolni a plázába, mert új rucira van szükségünk Jensen holnapi házibulijához!

Dean megrökönyödve nézett a fiúra és gondolatban már a meggyilkolásának tervét szőtte.

-      Egy, ki a fene az a Jensen? Kettő, melyik pasi mondja azt, hogy ruci? Azt ruhának hívják! Három, mi a francot kerestek ti bent? El kellene mennetek illemtan órákra, de komolyan! – gesztikulált Dean, majd egyszerűen csak az ajtó felé intett, mutatva az utat a két zavaró tagnak.  Miután azok kislisszoltak a szobából, Dean egyszerűen csak fejét fogva elnevette magát majd belezuhant a párnák közé.

-      Egyébként komolyan, ki az a Jensen és milyen házibuli? – értetlenkedett, mire Lana egyszerűen csak legyintett.

-      Egy idióta, aki minden hónapban házibulit rendez és minden pénzes fiatalt elvár. Meg akartalak kérdezni, de inkább meggondoltam magam, mert nem igazán bírod az ilyen embereket.

-      Úgy érted ott fogunk komoly zenére illegni-billegni, málnaszörpöt zömpölve?

-      Nem! Úgy értem, hogy disco zene, medencével, és aki külön vonul, mert éppen be van indulva annak külön rendelkezésére bocsátanak szobát.  Eközben tömérdek alkohol.  – túrt bele a szőke hajába a lány.  – Szóval, menjünk?  - nézett kérdőn Deanre, akinek rögtön felcsillant a szeme.

-      Még szép! Rég voltam már gazdag teapartin! – nevetett, majd közelebb hajolt a lányhoz, akinek a szíve kihagyott egy ütemet. Dean mélyen belefúrta a tekintetét Lanáéba, akinek vörös pír jelent meg az arcán. – Szeretlek! – suttogta a fülébe, majd picit belenyalt a lány bőrébe. És érzéki hümmögéssel fejezte ki tetszését. Aztán az állát megfogva, érzéki csókot váltott a lánnyal.

-      Én is! Akkor megyünk vásárolni? – vigyorgott rá Lana. És hangosan felnevetett, amikor Dean arcán megjelent az a bizonyos fintor, amit általában a férfiak a vásárlás szó hallatán vágnak.

-      Ha muszáj. – húzta el kelletlenül a száját.

-      Muszáj! De nyugodj meg, nem kell öltönyben jönnöd! – mosolygott rá Lana.

-      Tudom. Voltam már hasonlón Lucyval, bár annak katasztrofális vége lett.  – mosolygott Dean, miközben már lelkiekben a múltban járt.

3 évvel ezelőtt

Egy vörös Cabrio Renault Megane száguldozott százzal a főúton sietve egy ismerős apjánál tartott bulijára. Lucy nem kímélte a kocsit folyamatosan nyomta a gázt, miközben a szőke loboncába belekapott a szél. Az anyós ülésen ülő Dean jobbnak látta, ha becsatolja a biztonsági övet, még az előtt, hogy esetleg meghalnának tömegbalesetben vagy a rendőr kapja el őket, akiket világ életében gyűlölt, mert soha nem azt tették, amit kellett volna, hanem a fiatalokat szekálták. Tulajdonképpen nem is tudta melyik lenne a rosszabb. Lucyn lehetett látni, hogy élvezi a száguldást, főleg akkor, amikor a mérő már a száztízet is megütötte. A hátuk mögött elhelyezkedő Anabell, Lucy húga pedig megállás nélkül kacagott, miközben a barátja konkrétan próbált elájulni a nagy sebességtől.

-      Lucy nem lassítanál picit? Tudod, mielőtt még meghalnánk! – szólt Matthew.

-      Nyugi Mattie fiú, ha meghalnál, ígérem, megpróbálom majd magamat meggyőzni, hogy nem hiába haltál meg. – biztosította őt Dean, de ettől a srác abszolút nem nyugodott meg. Azonban amikor már a parkolóba álltak be hatalmas kő esett le a szívéről, és eldöntötte, hogy így vagy úgy, de lefogja inni magát ezután az út után, mert ha nem, akkor visszafelé szívrohamban valóban meghal.

Miután mind a négyen elhagyták a kocsit a hatalmas ház felé vették az irányt. Odabentről kihallatszott a dobhártyaszaggató diszkó zene és a medence csobbanása, amikor beleugrottak.

-      Lucy, hoztál bikinit? –kérdezte idegesen Anabell, miközben végig nézett a koktélruháján. – Nem igazán szeretnék ebben medencézni.

-      Mindenre gondoltam. Neked hoztam bikinit és törülközőt, Mattnek egy elsősegély dobozt és egy napszemüveget, Deannek egy világító ördögszarvat, ha szeretné lejáratni magát és egy fürdőgatyát, magamnak pedig naptejet, bikinit és egy hajgumit. – vigyorgott rájuk készségesen Lucy, miközben a kezében lévő nagyobb táskát megemelte, jelezve, hogy ott vannak a felsoroltak, majd az érthetetlen fejekkel nem törődve nyomta meg a kapucsengőt.

-      Nekem miért nem hoztál fürdőgatyát? – kérdezte sértődötten Matthew.

-      Miért hozott volna? Amilyen szerencsétlen vagy, úgy is belefúlsz a vízbe. – röhögte ki őt Dean, és ezúttal csatlakozott hozzá Anabell is.

-      Szasztok! Mizu? Gyertek be! – nyitotta ki a kaput Joe, a házigazda.

-      Jó kis kéró! – vigyorgott rá Matt.

-      Ja, az. – bólintott Joe – Bent találtok kaját, piát. A pincérek majd hozzák az üdítőket, ha kértek. Lesz az este folyamán diszkó fény és tűzijáték is. Jó szórakozást! Csá! – sasszézott el onnan a srác egyedül hagyva vendégeit.

Anabell és Matt hamar feltalálták magukat és nyomultak befelé, míg Dean egyszerűen csak körülnézett.

-      Kinézzünk a medencéhez? – kérdezte a szőke lány.

-      Hogyne. Kíváncsi vagyok rá! – vigyorodott el Dean és átölelte barátnője derekát. Az előszobából nyíló üvegajtón keresztül volt a medence, ami háromszor nagyobb volt, mint amire a fiú számított.  – Azt az eget, nem semmi! – füttyentett, majd vigyorogva Lucy felé fordult. – Megfürdesselek?

-      Még nem. Esetleg később. Napozni szeretnék. – tette le az egyik napozóágy mellé a táskát. Majd gyorsan elszaladt átöltözni, majd gyorsan magára tekert egy törülközőt, hogy azért ne egy szál bikiniben sétáljon át az előszobán. Mire kiért újra akkorra már Dean hellyel közel be is illeszkedett a fiúk közé. Lucy elkezdte magáról lecsavarni a törülközőt, ami Roberts figyelmét sem került el, így alig tudta levenni a szemét a lányról. Éhes tekintettel figyelte a falatnyi bikinit és egyszerre támadt kedve leszaggatni róla, valamint el is takarni a többi fiú szeme elől. Azonban megbökte a vállát Joe, akivel épp társalgott, valamint még Milan, Derek és Luis is felröhögtek így sikerült elterelniük valamelyest a figyelmét. Egész jól elvoltak ők négyen és nem sokára még többen csatlakoztak hozzájuk.

-      Hé Joe! – kiabálta Luis – lehet meztelenül ugrálni a medencében?

-      Még csak az kéne! Ha úgy akarsz lenni, akkor menj nudista strandra, innen pedig fel is út le út.

Pillanatokkal később a legtöbb fiú, köztük Dean is fürdőgatyában „bombázott” a vízbe. Viszont voltak olyanok is, mint például Matt, aki csak a lányokat locsolta vízzel. Ahogy múlt az idő,  úgy sötétedett be hamarabb, de természetesen az örök jókedv akkor sem szállt el, sőt, ha mondhatom még inkább fokozódott. Viszont volt ahol nem csak a jókedv, hanem a szenvedély is érzékelhető volt. Természetesen azok jobb esetben józanul történtek és felvonultak az egyik szobába, míg rosszabb esetben hót részegen az udvar egyik picit eldugottam részén élte ki vágyait. Dean természetesen egyikbe sem tartozott, viszont akadt egy vörös ciklon, aki ugyancsak kiéhezve pillantgatott a Roberts fiúra, aki akkorra már eléggé be volt csípve, de azért még tudta, hogy hol van, ami valljuk be, ilyen bulikon jó dolog.

-      Helló! – mosolygott rá a lány, miközben kihúzta magát, hogy láthatóvá váljon Dean számára a dekoltázsa.

-      Helló! – vigyorgott rá ködösen a fiú, miközben Lucyt próbálta megkeresni a tekintetével.

-      Tudod, egész este téged figyeltelek. – simított végig ujjaival a lány a fiú mellkasán, amit ekkorra már póló fedett.

-      És?

-      Szóval – beszélt a lány csábítóan, akár egy romlott szirén – lenne kedved egy kicsit kettesben lenni?

-      Sajnálom – makogta Dean- van barátnőm, tulajdonképpen pont őt keresem. Nem láttad valahol? – nézett körül, viszont még mindig nem látta Lucyt. Aki tulajdonképpen az árnyékban figyelt meglapulva és teljesen részeg volt. De nem bánta, leküldött még egy pohár vodkát a torkán.

-      Nem lesz még elég? – kérdezte őt Luis.

-      Nem. Csak nézd meg. A pasimat épp egy lotyó csábítja. Mi értelme az életnek mond meg? – húzott le egy újabb pohár alkoholt a lány.

-      Mondjuk, rendezd el azt a kurvát! Harcolj a pasiért, egyébként, ha jobban megfigyeled, alig érdekli a hárpia! – biccentett Dean felé, aki ugyan kábán mosolygott az ital miatt, de látszott rajta, hogy legszívesebben máshol lenne. Azonban a vöröske egyre jobban tolakodó lett és már közeledett a fiú szájához, mire Lucynak betelt a pohár. Ledobta a kezében levő poharat a földre, amely nagy zajjal pici szilánkokra tört szét.

-      Elég volt! – ordította el magát, mire minden tekintet felé irányult. A zene is picit elhalkult és ő már lassan úgy érezte magát, mint egy szappanoperában. De ez érdekelte őt a legkevésbé. Próbált egyenes léptekkel a vörös ciklon és szerelme felé menni, azonban ez mégsem bizonyult olyan könnyűnek, mint amilyennek tűnt. Picit dülöngélve, ködös tekintettel tipegett oda és nem túl nőiesen felhorkantott.

-      Helló édeseim, mondjátok csak, jót dumáltok? – vigyorgott rájuk eszelősen.

-      Igen, jót, amíg meg nem érkeztél. – nézett rá gúnyosan a másik lány. – Egyébként ki vagy te?

-      Az, aki te nem. Dean barátnője. Tudod annak, akivel éppen olyan szépen flörtöltél.  -  sziszegte fogai között Lucy.

-      Valakinek muszáj, ha már az állítólagos Lucy Artmenson nem képes rá. – vicsorgott a vörös.

-      Na, most volt elég! – kapott a másik hajába Lucy és olyan erővel kezdte tépni, hogy a másik feljajdult, de védekezésként ő is a másik szőke hajába markolt. – Mégis ki a francnak képzeled magad te ócska kis…? – karmolta meg a lányt, aztán a sípcsontjába rúgott. Dean próbálta őket elválasztani őket, de olyan szinten egymáshoz ragadtak, hogy ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult.  A vörös hajú lány, már éppen kezdett volna hisztizni, hogy letört a körme, amikor is Lucy bekeményített és orrba verte, aminek hatására az orrából is ömlött a vér. Habár eltakarta a nő az orrát, de még mindig harcolni akart. Azonban Dean ráripakodott, hogy kotródjon, miközben szedte le a lányról a barátnőjét, akinek sikerült megtalálnia egy bizonyos pontot a haján és letépnie a póthajat. A vörös póthaj láttán mindenki hatalmas nevetésben tört ki, így a lány megszégyenülve, megsemmisülve szaladt el. Miközben a lecsillapodott Lucy büszkén húzta ki magát, ami picit megszédítette, így Dean mellkasának dőlt és szinte már állva aludt el.

Napjainkban

-      És? Ki volt ez a vörös hajú lány? – érdeklődött kíváncsian Lana.

-      Ha jól emlékszem a nevére Elena Bowman. Joe másod, vagy harmad unokatestvére, már nem teljesen emlékszem. Azért a három év, az három év. – mosolygott rá, miközben egy újabb csókkal ajándékozta meg szerelmét.  – Egyébként köszönöm. – suttogta bele a csókba.

-      Mit?

-      Mindent. Azt, hogy meghallgatod ezeket és őszintén érdeklődsz. És a legfontosabbat… téged! Köszönöm! 

A folytatás 5 komment után érkezik!